Эмалированное судно,
окошко, тумбочка, кровать, –
жить тяжело и неуютно,
зато уютно умирать.
Лежу и думаю: едва ли
вот этой белой простыней
того вчера не укрывали,
кто нынче вышел в мир иной.
И тихо капает из крана.
И жизнь, растрепана, как блядь,
выходит как бы из тумана
и видит: тумбочка, кровать...
И я пытаюсь приподняться,
хочу в глаза ей поглядеть.
Взглянуть в глаза и – разрыдаться
и никогда не умереть.

Ágytál, ablak és kredenc,
amott a heverő,
úgy nyom, mint az élet,
bár lennék az elmúló idő!
Folyton hazudok és
vissza-visszatér egy gondolat:
a lepedő alattam nem az,
amivel lefedik a holtakat.
Csipp-csöpp, csöpörög
csendesen a csap,
és az élet, mint eresztékén a kóc,
tekeredik rám, s amott
áll a kredenc még meg az ágy...
Jöjj felém, s én talán
egyszer majd felkelek,
sírj csak, de szeresd
nálamnál jobban az életet!

translation by Áron Nagy